2018-01-13

2018-01-13 21:06 Link megnyitása Részletek tumblrNem egy átlagos nyár (2.rész)

rafeeen1: De… Már rég tél van!  No igen! Ezt nem lesz egyszerű pótolni, de igyekszem. Augusztus a csillagászati szempontból azért érdekes, mert akkor jönnek a Perseidák meteorok. Bár hullócsillagok mindig vannak, nemcsak augusztusban, de a nyár vége felé megnövekszik az intenzitásuk, ahogy a Föld keresztülhalad egy üstökös által hátrahagyott porfelhőn. Persze számos meteorraj van, mint például a decemberi geminidák, a novemberi leonidák és tauridák és az áprilisi lyridák, de még lehetne sorolni. Apropó, hol és mikor vadásszunk hullócsillagokra Mert lehet látni mindig hullócsillagot, csak türelmesen kell az ég felé nézni akár percekig, órákig. Három fontos dolog van, ha akarunk látni hullócsillagot: Az ELSŐ: derült legyen az égbolt, a MÁSODIK: fényszennyezéstől, tehát városoktól igen távol eső helyeken kell nézni az égboltra, és a HARMADIK mely a legfontosabb: NE LEGYEN HOLDFÉNY. Tehát a telihold az rögtön nem jó. Szerencsére 2018. augusztus 11 környékére esik az újhold, szóval a 11-12-13 mindenképpen esélyes a hullócsillagokra, amikor óránként olyan 70-100, de akár többszáz hullócsillag is megfigyelhető, ha kitörésről van szó. A hullócsillagos felvétel három éjszaka összegét tartalmazza ~ 1500 kép, noha a holdfény igencsak bezavart, ezért az alapképre várni kellett a helyszínnél elég rendesen, hogy el lehessen rajta helyezni a hullócsillagokat, melyek ebben az esetben a Perseus csillagkép felől sugároznak ki látszólag. Ha augusztus 20, akkor Nemzeti Ünnep, ha asztrotájképezés, akkor meg teljesen mindegy. Menni kell, amikor menni kell. Leginkább az időjárás határozza meg az asztrotájképezés lehetőségét. Nem utolsósorban a hold állása, illetve még a szezonalitás is beleszólhat a dolgokba. Egy komoly expedíciónk a Csobánc várához vezetett 2017. augusztus 20.-án. A vár 380 méter magasan helyezkedik el a Tapolcai medence keleti részén. A csúcsról pazar látvány nyílik nyugat felé Tapolca városára, Sümeg várára, de horizontálisan tiszta levegő esetén a Schneeberg is látszódik (!!!). Délen a Badacsony, Keszthelyi hegység, Gulács és számos más csoda látszódik, nem is beszélve a szinte maroknyi pici falunak, melyek onnét fentről szinte csak nyomtatott áramköröknek tűnnek. A várnak ideális fekvése van, így végig fotózható a Tejúttal tavasztól egészen ősz közepéig. De ahogyan a nagykönyvben meg van írva, úgy itt sem volt minden rendben. Rögtön kezdődött az a tény, hogy megmászni nem egyszerű volt ezt a hegyet, de mindenki túlélte. Az már nagyobb probléma, hogy kolléga egyszerűen otthonhagyta az állványtalpat, így állványról fotózás, mely kulcsfontosság… kilőve.  Azonban volt egy komolyabb probléma, mégpedig a kanadai erdőtüzek füstje, mely egy gyenge hidegfronttal tört be az országba, és el is érte a környéket napnyugtára. Igaz a felvételeken nem látszódik, de mindegyiknél szinte orrvérzésig fajult a feldolgozás, hogy legyen valami rendes Tejút formája a Tejútnak. Mivel a füstréteg jó magasan 12 és 15km között volt, emiatt nagyszerű tükörként funkcionált és szórta a települések fényét hatalmas sugárban. Az égbolt egyszerűen kivilágosodott és a horizonttól 20°magasságig szinte minden a füst homályába veszett. A zenitben kezelhető volt az égbolt, így egy 40 képes panorámaképpel mindenképp készült egy Látomás nevet kapó fotó. Már-már csak az emberalak hiányzik a vár kapujából, aki fel-felfelé tekintget és elgondolkodik azon, hogy vajon régen… 1220 környékén vajon milyen lehetett itt az égbolt, mennyire sötét és milyen mély… mert akkor nem voltak LEDlámpák… meg úgy … semmilyen lámpa, csupán fáklyák és gyertyák. Természetesen míg készültek a képek, addig a time-lapse berendezés is szaporán gyűjtötte a fotókat és végül kétórányi felvétel összegéből nemcsak videó, hanem egy úgynevezett “startrails” / csíkhúzós fotó is megszületett Csobánc vára mellett. A felvételen jól látható a Polaris majdnem a kör közepén, ahogy alig fordul el. Mellette fél fokra (egy telihold) van az északi égi pólus. Ha nem találjuk, akkor először a Nagygöncölt kell megkeresni és a két hátsó csillagát összekötni felfele és ötször meghosszabbítani a Göncölszekérhez képest felfelé. Rögvest meg fogjuk találni a Polarist, másnéven a Sarkcsillagot. Na de hol a Nagygöncöl Ha mostanában, tehát télen esténként akarjuk megkeresni, akkor északkeleten kell keresni picit magasan a horizont felett. Azonban nyár végén, késő éjjel a Göncölszekér már “északol”, tehát legalacsonyabb pontján van, így könnyedén elbújhat az észlelő elől mert kitakarhatja valamilyen tereptárgy. Mikor a legkönnyebb megfigyelni akkor A legeslegegyszerűbb, a tavaszi estéken, április-májusban. Akkor az ember feje felett van szinte, jó magasan. A felvétel esetében egy 50mm-es objektív lett használva Canon 6D-vel, így az egész Göncölszekér belefért és az expó legvégső másodperceiben egyszerűen el lett állítva az élesség és az adta ezeket a pufi csillagokat. Amikor panorámakép készül, akkor érdemes teljesen körbefotózni a tájat, az előteret, a fejünk felett lévő részt is. Az elkészült teljes lefedettségű panorámát közben lehet úgy alakítgatni, ahogy jólesik. Különböző programokkal, különböző vetületeket lehet előállítani és különféleképpen lehet hajtogatni a fulldome panorámákat. Tehát ugyanúgy lehet egy szokatlanul “fejhátradöntős” Tejutas fotót készíteni, mint teljes fulldome panorámát, aminél mintha csőből néznék felfele és az egész eget halszemként látjuk. A kanadai erdőtüzek füstje miatt az égbolt átlátszósága romlott és igencsak meg kellett küzdeni vele egy-egy feldolgozásnál.  A fényszennyezést lehet csökkenteni különböző szűrőkkel, de a legjobb szűrő mégis a fényszennyezésmentes égbolt.  Az alábbi felvétel az NGC7000-et, azaz az Észak-Amerika ködöt mutatja. A portréobjektívvel készített asztrofotón egy eléggé érdekes csillagköd látszódik a Hattyú csillagképben. Alakja könnyen felismerhető még vadásztávcsővel is.  Asztrotájképeken megintcsak előjön a klasszikus formája. Könnyen azonosíthatjuk rajta a Mexikói-öblöt, a Floridai-félszigetet. A csillagköd 2200 fényévnyire van tőlünk és gigantikus 15 fényév átmérőjű. A vöröses fényét a csillagok által gerjesztett Hidrogén adja. Számos helyen új csillagok születnek a ködösségben. A sötét “tengerek” gyakorlatilag óriási porködök melyek elfedik a csillagok fényét. Végül a nyarat heves zivatarok zárták, egész pontosan szupercellák, melyek egy adott szűk sávban komoly jégverést vittek magukkal. Egy ilyen szupercellás zivatar nyár derekán súlyos (szél)kárt tett az egyik csillagvizsgálóban, míg a másik vihar komoly jégveréssel érte el a másik csillagvizsgálót. Az egész nyárban a csapadék egy eset kivételével szinte szupercellából jött.  Míg a nyár szépen, gyorsan és látványosan telt, addig az őszi időszakot leginkább az asztrofotók töltötték be, melyek fix helyen készülnek, így kevesebb lehetőség volt egy-egy asztrotájképet készíteni szép helyekről. Talán sikerül utolérni magam a képek terén. További kellemes böngészést kivánok! 


(c)Alter Játék Kft. | info@hirss.hu